Fülöpháza története
A kiskunsági homokhátságon Kecskeméttől nyugatra, az 52-es út felől megközelíthető kisközség lakossága a kunoktól származik. A pogány kunokat Fülöp püspök térítette át a keresztény hitre, emlékére a vidéket Fülöpszállásként kezdték nevezni. A kunok több évszázad viszontagságai után 1745-ben szerezték vissza a kiváltságaikat. 1948-ban Fülöpháza pusztát önálló községgé szervezték. A település életét a természeti látnivalókra szervezett tanyai vendégfogadás határozza meg. A település határának mintegy felét teszi ki a Kiskunsági Nemzeti Park egyik leglátogatottabb védett térsége a Fülöpházi buckavidék. Területén homokbuckákat, gyepes területeket, a náddal részben fedett Kondor-tavat és az egykori szikes tavak időszakos vízállása körül gazdag védett madárvilágot tekinthetünk meg a Madárvártáról. Az 52-es út déli oldalán találjuk a Természetvédelmi Oktatási Központot, és kutatóállomást, körülötte a ma is változó futóhomokos részeket láthatjuk. A csendes természeti környezetben több tanyai vendégház, lovastanya fogadja a kikapcsolódni, sportolni vágyókat.
Fülöpháza helyén már az Árpád korban épült település állt, lakott hely volt, amelynek neve nem maradt fenn. A tatárok elől menekülő nomád kunok a XIII. sz. elején királyi engedéllyel telepedtek le az Alföldön, az ország középső vidékén, A kunokat Fülöp püspök térítette a keresztény hitre. Emlékére a vidék központját Buzogányszállás helyett Fülöpszállásnak kezdték nevezni. A kun szálláshelyet a tatárjárás, majd a török hódítás teljesen elpusztították. Az 1745-ös redempció során a lakatlan legelőként használt területet Fülöpszállás váltotta meg. Az óriási határú Fülöpszállás lakott része volt a szintén nagy kiterjedésű Fülöpháza puszta, melynek fejlődése nagyon elmaradt az anyaközségétől. A terület gazdái nem sok gondot fordítottak az 1751 lelket számláló településrész fejlesztésére.
Történelmi emlékként maradt ránk az F. Kis Balázs Tanyája mellett található templomrom, valamint a nevezetes szikes, gyógyhatású Szappanszék, mely vizét a Kondor tóból kapta, amit az időjárás erősen befolyásolt. Nagy előrelépést jelentett, hogy 1928-tól Fülöpháza puszta néven jegyzői kirendeltség kezdett működni. A kirendeltség első jegyzője Szendi Lajos volt, őt követte Kis János aljegyző, akinek nevéhez fűződik az önállósodási mozgalom kezdeményezése, bár ez nem járt eredménnyel. A kirendeltségvezetők, így Pusztai József is, folyamatosan megkísérelték a település önállóságának kivívását.
1945-ben Gara István lett az aljegyző. Ő itt élt a családjával. A lakosság kérésére újra elindította az önállósodási mozgalmat a lakosság 96 százalékának támogatásával. Az önállósodási mozgalomban tevékenyen részt vettek: Herpai László, Kántor Emma, Barra Istvánné, Vértesalji Pál tanítók, valamint Szórád István és Nagy Imre, a nemzeti bizottság elnöke.
Az önállóságért folyó küzdelem csaknem másfél évig tartott. Végül a belügyminiszter rendeletével községgé nyilvánította Fülöpháza pusztát. Megalakult az elöljáróság., melynek első számú vezetői Nagy Imre főbíró és Barra István főjegyző lettek. Az elöljáróság rövid idő alatt a felsőbb szervek támogatásával és a lakosság áldozatkész összefogásával igen szép eredményeket értek el. Ekkor került megvalósításra a távbeszélő állomás, a községháza átalakítása, felszerelése, az 1. sz. iskolához a második tanterem megépítése, orvosi rendelő és tiszti szoba létesítése, orvosi műszerek beszerzése, postai ügynökség megnyitása, ravatalozó létesítése, a földutak járhatóvá tétele. Megépült a Fülöpházát Ágasegyházával összekötő földút. Fontos volt, mert a vasútállomást így lehetett megközelíteni. 1950-től megkezdték az első kövesutak: a bekötő út és a Kerekegyházával összekötő utak létesítését. Ebben az időszakban került sor a hármas sz. iskola létesítésére a Sánta majornál. Mindezek a beruházások a lakosság támogatásával, összefogásával valósultak meg.
A településen megváltozott a gazdálkodás struktúrája is. A szántóföldi növénytermesztés és állattartás mellett a lakosság a homoksivatagon szőlőkultúrát varázsolt kb. 230 k hold területen. A szőlő- és gyümölcstermesztésben élen járt Szőlősi Bálint és Somodi Ödön. Őket egyre többen követték, minden tanya köré került egy kis területű szőlő és gyümölcsös is.
A tanácsok megalakulása után vb titkár Szatmári Károlyné, tanácselnök Nyúl János lett. Innentől kezdve fordítottak nagyobb figyelmet a belterület fejlesztésére. Megindult az építkezés, kezdetét vette a falukép kialakítása. Sorra valósultak meg a fejlesztések javult a lakosság ellátása. Mérföldkő a település a település életében, amikor 1961-ben bevezették a villanyt. Megépült a művelődési ház, melyre a mai napig büszkék vagyunk. Megépült a 3. sz. iskola hozzá tartozó szolgálati lakással. Ezzel akkor öt iskola működött községünkben. Kellett is, hiszen 300 körül volt az iskolai tanulók száma.
Ebben az időszakban községünkben is megtörtént a mezőgazdaság átszervezése, létrejöttek a téeszek. Ennek következtében nagyon sok család költözött el Kecskemétre, Kerekegyházára. 1971-ben átadásra került az új orvosi rendelő, a tanácsadó, és a hozzá tartozó szolgálati lakás épülete. Innentől kezdve lett önálló körzeti orvosa a falunak, dr. Mészáros Imre személyében. Javult a közlekedés is, több autóbusz járatot kaptunk. A hetvenes években megkezdődött a külterületi tanyák villamosítása is. A lakosság összefogása példamutató volt a tanyavillamosításban is. 1976-ban megépítésre került a két csoportos napközi otthonos óvoda.
1981.től kiépülr a cross bar telefonvonal, belterületi útjaink szilárd burkolatot kaptak, szolgálati lakások épültek, megépült a vezetékes ivóvíz, bevezetésre került a földgáz. 1980-ban négy tanteremmel bővítettük iskolánkat, ezzel biztosítottuk az osztott tanítás feltételét, amit 1987-től sikerült bevezetni. Bár az iskola 2007-ben bezárásra került, a 2011/2012-es tanévtől Herpay László Református Általános Iskola néven újra megnyitja kapuit a fülöpházi és környékbéli gyermekek előtt.
1989-ben igényes, szép kis postahivatal épült. Ugyanebben az évben került átadásra és felszentelésre a református templom, majd 1990-ben a katolikus templom. Az elmúlt években pályázati lehetőségekkel élve sor került néhány beruházásra, valamint felújításra, korszerűsítésre kerültek intézményeink, középületeink. Felújításra került az óvoda és az iskola épülete is. Építettünk négy szociális bérlakást, étkezővel bővítettük az iskolát, kialakításra került 26 db közművesített építési telek.
Teljes körűen felújítottuk és bővítettük az orvosi rendelőt és a tanácsadót. Az épület kívül-belül megszépült. Sor került új műszerek és felszerelések beszerzésére is. A felújítás pályázati pénzeszközből, önerő nélkül valósult meg. 2006-ban átadásra került a Közkincs program keretében felújított és megújult Könyvtár, Információs és Közösségi Hely, mely nagyon sok funkciót lát el, és áll a lakosság szolgálatára.
Községünket elkerülte az ipar. 1978-ban sikerült ugyan egy ipari üzemet munkahelyteremtésre idecsalogatni, de ez a folytonos problémák miatt meg is szűnt. Községünkben ma is a lakosság túlnyomó többsége mezőgazdaságból és állattenyésztésből igyekszik megélni. Helyben a munkalehetőség csekély, így Kecskemét viszonylagos közelsége oldja meg a foglalkoztatások zömét. Többen dolgoznak a szomszédos Kerekegyházán is.